1951-2019. Na, miként mutat egy urnán, esetleg fejfán vagy egy életrajzi lexikonban ? December negyedikén, amikor volt csoporttársnőmhöz utaztam Győrbe, leszálláskor rettenetesen beütöttem a farokcsontomat a busz egyik karfájába. Nem hiszem, hogy könnyedén elmúlna, már másfél hét is elmúlt azóta, s úgy érzem, mintha dagadna ott valami. No, nem érdekes! Már az is nagy szám volt, hogy megéltem a múlt év tavaszát, s egészen az év végéig életben maradtam. Az elmúlástól már rég nem félek, csak a módjától, körülményeitől. Jó lenne belealudni, fájdalom nélkül, szép csendesen! A másik, hogy szeretnék pár könyvet még addig kiadni, jó lenne erre a 2019-es év, ha nem lennének már előre bőven plusz költségeim!
Én fogom viselni fiam esküvőjének italszámláit, már erre rámenne sok hónapnyi gyűjtögetésem. Ki kell közben cserélnem néhány háztartási eszközt, új gáztűzhelyre, mosógépre, hűtőre lenne szükség! Együttesen százezres tételek.
Ma délelőtt egy telefonos üzletkötő ágyneműt szeretett volna rám sózni, újfent kitértem előle. Felhívott Viki, pápai rokonkám, megkapták a csomagom, örültek neki, köszönték. Fiam, aki elutasítja az ünnepeket, mégis hagyta, hogy kapjon tőlem ajándékot /számítógépes cuccokra van szüksége/, hagytam, hogy megrendeljen egy hatezres tételt. Van valami jó abban, hogy a fiam sziklaszilárdnak tekinti pénzügyi lehetőségeimet, párjával együtt bíznak gondoskodásomban.
Immár csupán kisebbik lányomnak és férjének kell apró ajándékot keresnem, meg Kislánynak! Még mindig van erre idő. Fenyőt idén nem vásárolok, de egy ünnepi nagy bevásárlást majd -Kislány társaságában- meg fogok ejteni.
Remélem, hogy nem kerül sor az ünnepek alatt egy hazai polgárháborúra! Az indulatok már mindkét oldalon egyre izzóbbak, az ellenzék felvonulásai naponta ismétlődnek, a túloldal szidja-gyalázza őket. Úgy érzem, békésen már nem fognak megegyezni, a hatalom urainak túl sok a lopott, összeharácsolt vagyona, dehogy mondanának le róla, túl sok az érdekeit körömszakadtig védelmező rabló.
Könyveimre nagyobb figyelmet kell fordítanom, hogyha bár pénzem nem igen marad a kiadásukra, legalább legyenek kiadásra váró írásaim, legyen jobb tőle a lelkem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése