Mivel ma kipróbáltam, meddig bírom ki slozi nélkül, és bő kétóráig kitartottam, ezért úgy döntöttem, megpróbálok kedden busszal eljutni Győrbe. Egykori csoporttársnőmmel le is leveleztem, várni fog a nagyjából másfél órás út végén. Kigyalogolni a buszállamásig újabb félóra, szóval valahol a betojási határértéknél leszek kedden is, amikor Győrbe megérkezem. Talán nem lenne rossz váltóruhát vinnem, vészhelyzetben kisegíthet, bár akkor is szörnyű lesz idegen helyen kimosnom a szaros ruhám, égni fog a képem rendesen!
Végre lehetne egy szerencsés napom. Ma háromszor /véletlenül, de háromszor?/ öntöttem ki ágyneműre, palóra, majd fehér /!/ szőnyegre italt, kétszer kávét, egyszer kakaót. Ilyen szerencsétlenkedésem még eddigi életemben soha nem volt!
Vettem néhány kedves ajándékot leendő házigazdámnak, közben az Interspar polcain láttam olyan ajándéknak való játékokat, melyeket akár az unokámnak is megvehetnék. Holnapra várom a nyugdíj-átutalást, amivel majd ki kell bírnom január 12-ig! A gyógyszertárban vásárolnom kelllóbalzsamot, és ahogy eddig a lábamnak segített, most reménykednem szükséges, hogy a tüdőmön is tud valamennyire segíteni! 2017-ben, amikor születésnapom után egy héttel kiütöttem magam az egészséges idősödők sorából, attól tartottam, hogy esetleg 2018 tavaszáig se húzom ki ebben a földi világban. Örülök, hogy ezt az évet sikerült végigélnem, s ha kimúlok, az már 2019-re, szép 68 éves koromra esne! Mégis szebb sírkőre vésve az a 68, szebb, mint a hetes szám a kasza alakjával. Pápán a Zrínyi u. 7.sz. alatt éltem családommal, Fehérváron a Tolnai u. 8. szám alatt, most meg -immár 15 és fél éve- a Budai út 80. számú ház hetedik emeletén. Ez a két szám tehát egész életemet végigkísérte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése