Negyedikén reggel még vásároltam egyet a boltban, majd felfelé igyekezve a lakásba éreztem a visszafoghatatlan késztetést, és lakásom ajtajánál be is következett, ami a viccben: csak néhány métert tévedtem.... Miután lecseréltem a ruhát, letusoltam, átöltöztem, épp ideje volt az indulásnak. Kifogtam a buszállomásra tartó 14-es buszt /milyen jó, hogy előző nap tájékozódtam/, pont időben érkeztem meg mindenhová.
A Győrbe tartó buszon nem voltak sokan, a sofőr biztos kézzel vezetett, el mertem szundítani. Az zavart, hogy bár nyugdíjasként elméletben ingyen utaztam, mégis fizetnem kellett 150 Ft különdíjat, nem tudtam, mire föl.
11 óra körül megérkeztünk, már a megállóba beállva láttam S. Zsuzsát, amint ott járkál, érkezésemre várva. Nagy biztonságot jelentett, hogy végig velem volt, segített a le-és felszállásban, átkelőknél, helyismerete maga volt a biztonság.
Egy közeli lakótelep harmadik emeleti lakásába kormányozott. Lánya valahol a pasijával volt, így nem zavart abban, hogy megcsodáljam a különböző versenyek díjainak, serlegeinek sokaságát. Zsuzsa lánya már négyéves korától kezdte a sporttornát, táncot, és mára, amikor már a mesterképzőt végzi a tánc terén, a lakás minden szobájában kilónyi érem-adagok, és serlegek tucatjai voltak láthatók. A lakás nagyon barátságos, kényelmes, remek színekkel kifestetten csábított pihenésre. Zs. mutatta a Ki Kicsoda valamelyik -2012-2013 körüli példányát, ahol a család három tagja is szerepelt a megemlített személyek, kiemelkedő egyéniségek között.
Zs. is alapított valamilyen iskolát, s pedagógiai téren megyei és legalább a Dunántúl felére kiterjedő nagyság lett, még most is tanít. Tele van energiával, csak csodálni tudtam erejét, fürgeségét, tehetségét. A konyhában felmelegítette a korábban elkészített levest, közben egyszerre készült a palacsinta és a tócsi. A tócsi kisebb adagokban sült, mint nálam szokott, nem volt benne vöröshagyma, csak fokhagyma, és pikk-pakk, nagyon gyorsan elkészült, ráadásul nagyon finomra is sikeredett. Sokkal több lisztet tett bele, így a sütésre váró adagok se voltak túl nedvesek, pont jó arányú volt az alapanyag.
Nagyon beebédeltem. Hátizsákomból kipakoltam és átadtam a magammal hozott ajándékokat, bele is kósoltunk az általam hozott csokis-meggyes itókába, egészen finom volt. Zs. se bírta ki ajándékozás nélkül, kaptam egy szép tollkészletet meg egy fadobozt.
Miután a slozit felkeresve könnyebb lehettem, elindultunk a belvárosba, busszal és gyalog. Az utcák már tele voltak az adventi sátrakkal, rengeteg fiatalt láttam körülöttük /középiskolások és egyetemisták/. Kevés épületre emlékeztem, amikor a régi, karhatalmi laktanyához elmentünk, az egy lepusztult, kornyadozó épület lett. Az én katonaidőmben gyönyörű, fehér volt, remekül karban tartva...
Beültünk egy cukrászda félébe, ettünk gesztenyepürét, ittunk hozzá üdítőt -Zsuzsa itt se hagyott fizetni-, majd a buszállomás felé gyalogoltunk /ott is használnom kellett a WC-t, de legalább utána jól bírtam az utazást Fehérvárig.
Másnap Kislánnyal mentünk be a városba vásárolni. Amit kisebbik lányom kért az unokámnak, az a reklámújságban még elfogadható áron volt hirdetve, a boltban már 16.000-et kértek érte /majdnem seggreültem ettől, de mégis megvettem, ha már ezt kérte a lányom /ez lehet a nagyapa-kór/. Szép volt az adventi Fehérvár, mi is fényképeztünk egy keveset /később feltettük a netre, lásson Zsuzsó is valamit belőle/, de messze nem volt olyan gazdag és nyüzsgő az egész, mint Győrben. Úgy láttam, az eltelt évtizedekben Győr fejlődése messze meghaladta Fehérvárét.
Ma kipróbáltam azt a tócsit, amit Zs.-nál láttam, ettem. Nem tettem bele vöröshagymát, csak fokhagymát, kisebb adagokban sütöttem, több volt benne a tojásés a liszt. Fiataljaimnak nagyon ízlett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése