Már szombattól nagyon vártam régi kollégám jöttét, aki hétfő délutánra ígérte magát. Mindennel előkészültem, hogy munka közben -ami neki nem lehet olyan nehéz, mint nekem- jól érezhesse magát. Vártam. Nagyon. Nem jött. Talán megbetegedett, mert különben üzenhetett volna...
Majd valahogy akkor is megoldom, maradt még hozzá egy kis eszem. A FB-ra tettem fel egy kis tanácsot egykori tanítványaimnak és kollégáimnak címezve arról, hogy kedjék gyűjteni ennek a kurzusnak a relikviáit, mert pár év múlva bukni fog, és sok év múlva az akkori gyerekek, tanítványok nem fogják elhinni, csak ha megmutatják nekik a mostani korszakból származó forrásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése