2018. október 5., péntek

FOLYTASSAM? LEGYEN! FOLYTATÁS...

Egyre rosszabb működés után végül laptopom bedöglött. Három hete vittem szervízbe, s tegnap sikerült visszakapnom. Addig is naponta írtam pár feljegyzést /papírra/, utólag majd beírom gépemre. Bár tegnap késő délután gépem visszatért, nem volt annyi erőm, hogy azonnal írjak. Öregszem, gyengülök. Úgy vélem, vagy az idei év végén, vagy valamikor a jövő évben fejezem be ezt a mostani életet. 1951-2019, ez hatvannyolc év. Sok iskolatársam előbb hunyt el.
      Mivel tegnap jött a csótányirtók kiküldött embere /most végre a spricnivel, ahogy kértem/,annyi folyadékot engedett a padlóra több helyiségben, hogy szinte úsznunk kellett. Ma reggelre fiam 7-8 döglődő vagy már döglött csótányt talált a lakásban. 
      Kedden látogatott meg egykori kedves csoporttársnőm, lánykorában P.Zsuzsa volt a neve, most sétáltunk egyet a városban /lábam még -talán meglepetésében, hogy ilyen tehertételre fogtam- elviselte valamennyire a gyaloglást/, ebédelni a Nagymama konyhája nevű intézménybe mentünk. Zsuzsa Győrből jött, hozott nekem -többek közt- egy győri látképpel ékes bögrét. Egykori társaim mára már meglehetősen /hozzám hasonlóan/ meggyötört külsővel rendelkeznek, de Zsuzsa nyugodtan letagadhat tíz évet, talán ifjúsága óta megmaradt /megőrzött/ karcsúsága miatt. A mai napig -bár hivatalosan már nyugdíjas- dolgozik /valamilyen Tanodában/, életerős, gyakran jár kézilabdás meccsekre stb.
       Távozása után -másnap- lábam felébredt, s rögtön fel is mondta a szolgálatot, napokig pihennem kellett. Jó lesz, ha magához tér, mert V.Erzsike hívott egy beszélgetős találkozóra szombat délutánra, s a belvárosban gyakori simogatásoknak kitett Kati néni /szobor/ hátsó fertályánál fogunk találkozni.
       Mivel PC-m javítása miatt hosszú hetekre megfosztattam az írástól, magamban alaposan elátkoztam gépem lassú javítóit, de mérgem arra is rávett, hogy egy asztali számítógép beszerzésébe kezdjek /fiam ért hozzájuk, tehát rábíztam a beszerzés kezdetét/ Alaplapért és még valami fontos részegységért hirtelenjében bő ötvenezret fizettem ki, mire megálljt parancsoltam magamnak. Most nagyon várom a nyugdíjam, meg a kormány által beígért plusz zsozsót, amelynek nagy része majd fiam születésnapi ajándékát fogja képezni.
        Ahogy erőm növekszik, neki tudok majd állni az életrajzi befejezésének /fejezetcímek, tartalomjegyzék, elő- és hátsó borító terveztetésének.../.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése