Volt feleségemnek ma volt az utolsó, munkában töltött napja. Ma még fel se fogja, ahogy én se fogtam fel pár napig, holott annyi minden változik meg ilyenkor! Nem csupán annyi, hogy a tanáriban lekaparják íróasztalodról a névcédulát, s majd valaki más ül a továbbiakban a régihelyedre. Nem csupán annyi, hogy nem kell többet tantestületi ülésekre, értekezletekre járni, tanórákra készülni, érettségiztetni, ünnepekben közreműködni, beszédeket írni és elmondani, nyílt napokon szülőket vezetni, szülői értekezleteket tartani stb....
Nem, megváltozik a saját napirended, még a fizetés is -ami innentől kezdve nyugdíj-átutalás lesz- máskor várható, és más összeg lesz, mint a fizetésed volt. Még hetekig korán fogsz ébredni, és fejedben lesz a csengetési rend, de nem vár senki, bár a gyerekek még évekig köszöntenek majd az utcán. Még többet figyelsz majd a lányaidra, s fiadra, elhatározod, hogy elmész vagy maradsz, Egyiptomba költözöl, vállalva az idegen helyet, idegen rokonságot, idegen szokásokat, vagy maradsz itthon, esetleg néha Dórihoz kilátogatva, Bécsbe...
Ex magyar nyugdíja Egyiptomba átutalható, az ottani pénznem pedig kicsit gyengébb a forintnál, a nyugdíj összege élhetővé teszi az ottani megélhetést, ha azt választaná. Még négy-öt évig nagyon mozgékony leszel, sok kirándulás, túra, külföldi utatás fér majd bele. Érezd jól magad!
Nekem holnapután lesz évfordulóm: 49 évvel ezelőtt, október 28-án vonultattak be katonának, s jöttek akemény, eseményes évek...Tanultam belőlük, de jobb lett volna mást és másoktól tanulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése