A FB-on egy hölgy büszkén osztotta meg unokájának képeit. A kis srác kb. iskolás korú lehet. Megjegyeztem a nagymamának, hogy hatalmas a hasonlóság a fiú arca és nagymama kisgyermekkori arca között. Tehettem ezt a megjegyzést, mert nagymamának osztályfőnöke voltam az általános iskola ötödik osztályában, köszönte is a hozzászólást. Hogy' elszállt az idő!
Ma láttam a TV-műsorok halottakkal kapcsolatos szerkesztésén, hogy be fog teljesülni jóslatom a temetőkkel kapcsolatban. Nem hamar, azaz nem évtizedeken belül, de talán egy évszázad múlva olyanok lesznek a temetők, amilyennek leírtam őket könyveimben: helyek, ahová szívesen járnak ki az emberek tanulni, kíváncsiskodni a múltban élt emberek életével kapcsolatban, mert az egykor éltek szólalnak meg felvételeken, illetve velük kapcolatos eseményekről azok, akik még életükben körülvették őket. Ebből ma kaphattunk egy szeletet, amikor hírességeink temetőjében egyes kortársak emlékeztek meg a nemzet kimagasló művészeiről, ott a sírjaik mellett. De jó, hogy nem politikusokkal untattak bennünket!
Az persze még sokkal jobb, amit én írtam meg az idővel változó funkciójú temetőkről, s amiről bizonyosság van bennem arról, hogy hasznos és megvalósítható!
pont ma néztem egy ilyen "emlékezős" videót:
VálaszTörléshttps://www.mediaklikk.hu/cikk/2018/10/31/igy-lattak-ok-szemtanuk-hamvas-belarol/?fbclid=IwAR1JaHad_Plsu5ds8xltPHnmQ9zs_FtBTkWzuys0QSDAlNS7kLxNr_4keJw