Mostanában /hetek, sőt, hónapok óta/ nem írom sem az életrajzit, sem a novellákat. Lehet, hogy már ehhez is késő: elszaladt az idő, alkalmatlanná váltam erre is. A napok semmibe rohannak, ébredés és lefekvés között órák sokasága telik részben netes oldalak böngészésével, részben még engem valamennyire érdeklő tv-műsorok nézésével. Tudom, tucatnyi fontosabb, hasznosabb teendőm lehetne, de most ez van... Illő lenne már egy csomagot összekészítenem és feladnom Ausztráliába, Moniéknak, egyet a pápai rokonoknak /unokahűgom gyermekének és családjának/, Bogi lányom babájának!
Fiam és párja ma vették meg a gyűrűt elsőszülöttemnek, immár mindkettejüknek van, büszkék is rá. Innentől már gyűthetnek közelgő esküvőjükre, az se lesz olcsó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése