Unokahúgomnak kellett keresnem éjszakai szállást /nálam a fiatalok miatt mindkét szobában bőviben vagyunk/, ezért elgyalogoltam néhány helyre a városban, árak és egyebek iránt érdeklődni. Meglepő volt, mennyire bírta lábam a sok gyaloglást. A "lókrém" hatása lehet, mert kb másfél hónap rendszeres bedörzsölés után lábfájdalmam elmúlt, már "csupán" egyensúlyi gondjaim vannak.
Szervezem a Prága sörözőben megejtendő találkozót, még az időponttal van gond, nehéz ennyi embernél mindenkinek megfelelni, de majd lesz valahogy.
Holnap hozzák fiataljaimnak a megrendelt, új ágyat. A régi először Zsuzsáé volt, szerelmi exemé, aki először férjével, hitvesi ágyként használta. Férje halála után pár évvel velem együtt használta, majd amikor az ágy enyhén szólva is előregedett, kedvesem meg vásárolt újat, a régi nekem adta. Néhány évig én nyüstöltem itthon, egyedül, majd átadtam fiaméknak, rongyolják tovább, míg bírják. Nos, eddig bírták, holnap a nagy múltú ágy java része a szemétbe kerül.
Fiam vásárolt egy alkatrészt, így újból tudja használni saját asztali számítógépét. Amint lesz pénzem, majd én is megvásároltatom a soros alkatrészt, hogy lassan az enyém is összejöjjön, ne kelljen újra egy hónapot várnom, ha elromlik újra a laptopom!
Gyönyörű, "kora" őszi idő van, kirándulásra buzdító, de ezt még nem merem kockáztatni. Mégis, ilyenkor bátrabban mozdulok ki...
Kata, volt feleségem, immár jogilag, lepapírozva is nyugdíjas /papíron tegnaptól/. Vajon tényleg elköltözik Egyiptomba, legkisebb lányommal, annak férjével és az unokával, vagy ez csak egy ábránd, kétségbeesett sors- és útkeresés az utolsó szakaszra?
Unokának vásárolhatok babaholmikat, lányomnak és férjének semmit, hiszen a karácsony náluk nem ünnep...Nálam is vallásmentes időszak, de a szeretet ünnepe /fiam is mellőzi az ajándékozós ünnepeket/.
Lenne mit olvasnom a kedvenc régiek műveiből, most épp Hamvas Bélához lenne gusztusom/...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése