2018. augusztus 22., szerda

ELVISELHETŐ UTÁN ÚJRA MELEGSZIK...

Meleg van /nyár, hiába/, de elviselhető. Az INTERSPAR mögött épülő két magas ház betonszintjei között már építik a téglafalak sokaságát. Kezd tekintélye lenni a kettős épületnek.
       Mostanában a Nagymama konyhája helyett naponta bevágok egy-egy rakott káposzta konzervet. Finom, és harmada az étkezdei ebéd árának. Jó lenne kibírni a hónapot további tízezrek elköltése nélkül, csak bankkártyára hagyatkozva! Muszáj szaporítgatnom a tartalékaimat, hiszen bármikor beüthet egy mosógép- vagy hűtő-meghibásodás, bármikor elromolhat valami fontos -és drága- berendezési tárgyunk!
       Gyenge vagyok. Talán az időjárásnak is van benne szerepe, de az is lehet, hogy az elmúlás jelez, elvégre 68. évemet tengetem... Munkavágyam is valahol a nulla és mínusz egy körül van, pedig be kellene már fejeznem az életrajzi első kötetét /fejezetbeosztás, bevezetés, ajánlás, címlap stb./, még életemben befejeznem, mert halálom után nem tenné meg senki!
     A FB-on néhány bejegyzés kommentjéből nekem úgy tűnt, Zs. exbarátnőm talán csalódott utódomban, s vele is szakított átmenetileg /ez nála szokás, eljátssza három-négyszer, mire végleg a szakítás mellett dönt/.
       Kicsit beborult, ez kimondottan kellemes, jöhetne még némi eső is éjszaka! Alattunk, a kis maszek boltban kapom legtöbbször a rendkívüli események kapcsán kibocsátott ötvenes érméket. Tudatosítanom kell fiataljaimban, hogy ezekért -ha értékesítik- már most kétszázat lehet kapni, később meg majd még többet!
         
       

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése