Gyermekkoromban nem fogtam föl, nem is éreztették velem annyira, hogy más vagyok, zavarom a rendjüket, köreiket, más a véleményem, a származásom, a felfogásom dolgokról, személyekről... Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy a polgári rétegből akadt néhány szeretetteljes pártfogóm /Rézi néni és Pados bácsi/, így összességében szép, kevés sérelemmel pakolt volt a gyermekkorom.
Felnőtt életem kezdete még a Kádár-rendszerre esett, az még -minden tökéletlen, ideológiai zavarosságával együtt- elviselhető volt, még féken tartották a hatalmat, vagyont, agyak fölötti uralmat akaró rétegeket. A rendszergeller után teljes lendülettel beindult a "Kaparj kurta! mozgalom, ami idáig vezetett. Ez az út /Orbanisztán folyamatai/ nem az én világom, én ebben idegen, ellenség vagyok. Éreztetik is velem a FB-on a mostani hatalmasok seggnyalói, és én is gyakran éreztetem ellenérzésem, hátha akadok még szövetséges, hasonló gondolkodókra.
De jó lenne túlélni rendszerüket, megélni ennek a mostani rablóbandának a bukását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése