Éjszaka a napközben keletkezett, nyomasztó meleget felváltotta egy kis lehűlés, talán még esett is egy keveset. Nagyon jó volt, segített egy normális méretű alvást kiélveznem. Délelőtt jött egy pasi -csótányirtó
ként- kis masinával a kezében -ebből kis , pöttynyi adagokat lehet rányomni bizonyos -csótányok által gyakran látogatott- helyekre. Közöltük a pasival, hogy nekünk a spricnis szórás a megnyugtató, így a pasi holnap reggel -jó korán- fog érkezni a spricnivel.
Ma ismét a könyvpakolgatáshoz támadt kedvem. Rengeteg -már szinte elfeledett- könyvet ástam elő egy-egy polc hátsó részéből /már ezért is megéri alkalmanként ánézni, átvizsgálni, új helyeket, rendet teremteni kis könyvtáramban/. Igen, jócskán szabadult fel hely, de akkora lett a zsúfoltság, összezártság, hogy most bizony nem egy élvezhető, áttekinthető könyvtáram van, hanem egy raktár, ami akkor elfogadható, ha nem, vagy nagyon ritkán olvas az ember.
Közben mosattam a géppel kétszer is, ki is teregettem utána, illetve a gyorsan megszáradt ruhaneműket vagy a fiatalokhoz cipeltem át, vagy -ami az enyém volt- elpakoltam saját ruhásszekrényeimbe. Fiam és barátnője a Velencei-tóhoz kerékpároztak el, ott nagyot fürödtek, majd tekertek haza.
Elég normálisan költekeztem, ki fogom bírni péntekig, a következő nyugdíjig. Erkélykertemből három paradicsomot ítéltem elfogyasztásra /finomak voltak, illatuk meg lenyűgöző/, még érik néhány szem paradicsom, más, hasznosítható növényem nem lesz/.
Rajzolóm jelezte, hogy nem kapott újabb adagot az életrajziból, pedig várta. megírtam, hogy én biza küldtem, ráadásul a szokásosnál is jóval többet, s mivel nem válaszolt, azt gondoltam, talán már nagyon unta... Ígértem, hogy fiam segítségével majd újra megpróbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése