Korábban naponta írtam. Dűlt belőlem a duma aznapi történéseimről.Igaz, napjaim is mozgalmasabbak voltak. Mára már aludttej lettem, tempóban, témákban, mennyiségben. Néhány egykori osztálytárs kérdezte, miért nem jövök a félszázados osztálytalálkozóra, holott az elég ritka az ember életében... Ekmeséltem, röviden.Más: Számolom a napokat, hogy újra esedékes legyen könyvkötőhöz indulásom. Immár harmadik próbálkozásom lesz.
Múlt hétvégén V. Erzsike csábított magával: az örmény genocidiumra emlékezve késői ebédre /korai vacsorára/ jöttünk össze. Kedvelem őket, nekem rendes, élénk, izgalmas emberek, megszerettem az örményeket.Egy anya-lánya párossal beszélgettünk, Erzsike munkatársa volt az anyuka, tanár, de csendes, kedves, szelid. Először hatodikos lánya is az volt, majd Erzsike ügyesen rákérdezett kedvenc elfoglaltságára, egy számítógépes játékra, s ekkor az addig alig szóló leányzónak megeredt a nyelve. Jó volt velük, s persze az étel-ital is finom volt, amivel az örmények megvendégeltek bennünket.
Rendesen szórom a pénzt, talán érdemes lenne már takarékoskodnom! Megvettük az új mosógépet, ezzel elfogyott a tartalékom, ami meg az elkövetkező hónapokban várható, abból a fiataloknak nászajándékba egy új gáztűzhelyt kell vásárolnom /Kislány mondta, hogy ezt szeretné nászajándéknak, hát legyen!/...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése