Ma este fura megérzés juttatta eszembe pápai gyermekkorom udvari lakását, s bár eszembe jutott, hogy ott, a kisvárosban már alig van élő ismerősöm, rokonom, mégis elkapott valami fura nosztalgia. Ott töltöttem gyermekkorom egy részét, általános- és középiskolás éveimet, minden kis szöglet, utcarész ismerős, két temetőjében is rokonaim nyugszanak, írói nevemet is Pápai T. Simon néven használom /három könyvem tanúsítja/.
Öregként a legtöbben a régi, ismerős helyekre vágyódnak vissza, talán ez is magyarázata lehet a fura vonzalomnak. Benéztem a net-re, elkezdtem keresgélni az eladó, pápai ingatlanok között. Most kimondottan sok ingatlant árultak, de nem mertem remélni, hogy gyermekkorom házát is közöttük találom. Mégis, ott lapult, mégpedig az ismert utcai kapu, mögötte meg a ház legnagyobb, legszebb lakása. Többet tudnék erről a lakásról elmesélni, mint bárki a most ott lakók közül! Az ára viszont borsos: 16.900.000 Ft. Mostani lakásom jó esetben 10 milláért lenne eladható /jó, esetleg kicsit többért/, OTPkölcsön egészíthetné ki a pénzt a szükséges összegre, de ki tudja, nyugdíjasnak adnak-e közel hét millát kölcsönbe...
A házrészt az OTP hirdeti, én meg OTP-s vagyok már hosszú évek, évtizedek óta. Az OTP talán tudna segíteni, legalábbis elviselhető kölcsön-feltételekkel kedvezni. Meg kell kérdeznem őket! Amennyi fájdalommal járna Fehérvár elhagyása, legalább annyi örömöt hozna a visszaköltözés gyermekkorom színhelyére, ahol mindent ismerek, bekötött szemmel is eltalálnék bárhová! Lehet, hogy nem lehet belőle semmi, de meg kell próbálnom, érdemes elmennem az itteni, megyei OTP-hez, érdeklődni!
Az esélytelenek nyugalmával fogom tenni. Amennyiben ott haláloznék el, mindkét temetőben sok rokonom nyugszik, egyikben se lennék idegen... Költözhetnék Pécsre is, életem bő hat éve azt a várost is ismerőssé tette, vagy Győrbe, ahol szintén sok emléket gyűjtöttem. Nem lennék idegen Szegeden, Ismerős lenne a Balaton-felvidék is, kellően hosszú élet ezt eredményezi. Ezek egy része azért nem lett maradandó, mert távol voltam szüleimtől, gyermekkori emlékeimtől, s mindegyik nem csupán a hely, hanem az ott élő emberi kapcsolatok miatt volt fontos. Most nincs emberi kapcsolat /talán még Pápán lenne/, a hely is csak görcsös kapaszkodás lenne a letűnt, már nem létező múltamba. Lehet, hogy nem álmodoznom kellene, hanem írnom és írnom, sorra kiadni még könyveket, míg írni és emlékezni tudok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése