Unokahúgoméknál férj uram kissé félrelépett. Elkeseredett az asszony, fáj a gyerekeknek is. Ma húgom elküldött FB-on egy versre halványan emlékeztető valamit. Fia írta, fájdalommal, csodavárással. Nekik írt soraim után eszembe jutott, a POET.HU oldalán a sok száz rímfarigcsáló szerző között nekem is van néhány versfélém, szerzői név: Pápai T. Simon/. Évek óta nem jártam az oldalon, most kedvem támadt olvasgatni az egykor kapott kritikákat, elismeréseket. Lehet, hogy kellene /talán tudnék is / írni még annyit, hogy kis kötet lehetne abból is, bár amit írogattam, még messze volt az igazi, jó versektől...Mindegy, engem megnyugtatott anno, s most, életzárásom közelében, újra jót tenne lelkemnek.
Még tegnap előkészítettem a zöldséglevesnek való alapanyagot, ma délelőtt meg is főztem, de a fiatalok inkább a saját főztjüket ették. Lehet, hogy már annyira rosszul főzök, hogy inkább elkerülték? Kislány gyógyulóban, már -a köhögés, harákolás mellett is- robog, takarít, főz.
Délután átmentem a gyógyszertárba, vettem lóbalzsamot /ez már a negyedik fajta volt, amit kipróbálok/, meg egy enyhe sebgyógyítót -állandóan viszket a bőröm, én meg önkéntelenül is véresre kaparom/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése