2019. január 25., péntek

MÉG MINDIG ÉLEK

Kis javulást érzékeltem a tegnapi -szörnyű- nap után. Percenként, másfél percenként köhögtem, harákoltam, hörögtem, irdatlan mennyiséget tömtem magamba mindenféle gyógyhatású készítményből /C-vitemin, Q 10, gyümölcsök/, de egész éjszaka köhögtem, pocsék volt a közérzetem, ki se tudtam /nem is akartam/ mozdulni egész nap. Teát ittam, kekszet ettem, egy narancsot kaptam még be. Nagyjából ennyi. Kislány végig nagyon kedves, gondoskodó volt irányomban. Hála és köszönet!
       Mára enyhítést kaptam sorsom irányítóitól. Már reggel úgy ébredtem, hogy a gyilkos köhögések közötti intervallum átlaga elérte a három-öt percet. Volt kedvem -és erőm- ágyból kikelni, felöltözni, ruhákat teregetni, illetve a javulás jeleként értelmeztem, mindezeket. Délelőtt amúgy is jobban szokott lenni az ember, én is virgonckodtam. Délután már éhes is lettem, fiam és párja főztek zöldbab-levest és főzeléket is, rendes adagot ettem a levesből.
       Elfogyott a köhögést oldó folyadék /talán épp a tv-ben reklámozott fluimucin volt/. Úgy megörültem a gyilkos köhögések ritkulása miatt, hogy a helyette jelentkező hőemelkedést, lázat fel se vettem, Estére azért ez utóbbiak is bekeményítettek, ezzel együtt sokkal jobban éreztem magam, mint az előző napokban. A végén még akár helyre is jövetek..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése